A mesterséges intelligencia alulfoglalkoztatásának óriási nyomása nyilvánvalóvá vált – egyre több képzett szakember keres már aktívan képzetlen állásokat – állítja a kutatás
A globális munkaerőpiac soha nem látott átalakuláson megy keresztül, ahol a mesterséges intelligencia térnyerése és a távmunka elterjedése alapjaiban írja át a foglalkoztatási trendeket. Egy friss kutatás sokkoló eredménnyel zárult: a képzett szakemberek jelentős része ma már aktívan keres képzettséget nem igénylő állásokat, mivel egyetemi diplomájuk sem garantálja számukra a releváns munkát vagy a gazdasági biztonságot. Ez a tendencia rávilágít a digitális alulfoglalkoztatottság súlyosbodó problémájára, amely immár globális méreteket ölt.
A távmunka, amely egykor a szabadság és a rugalmasság ígéretével kecsegtetett, most úgy tűnik, digitális alulfoglalkoztatottság csapdájába ejti a szakembereket. Középszintű szakemberek kénytelenek mellékállásokat vállalni a megélhetésük érdekében, miközözben a magasan képzett technológiai pozíciók továbbra is elérhetetlenek maradnak számukra.
A képzettség paradoxona egy globalizált munkaerőpiacon
A Global Work AI friss felmérése rávilágított, hogy az alulfoglalkoztatottság többé nem korlátozódik csupán a helyi gazdaságokra vagy a bevándorló népességre. Ehelyett széles körben terjed a globális távmunka világában, ahol a megszerzett végzettség már nem feltétlenül garantálja a munkavállalás relevanciáját vagy a gazdasági stabilitást.
A platform több mint 5 millió felhasználójának adatait elemezve kiderült, hogy „képzett szakemberek aktívan keresnek képzettséget nem igénylő állásokat”, beleértve az adatbeviteli, ügyfélszolgálati és asszisztensi pozíciókat. Mindez annak ellenére történik, hogy az álláskeresők 62,75%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
A demográfiai adatok is beszédesek: a platform felhasználóinak több mint 70%-a nő, míg a férfiak aránya alig 30% alatti. Az álláskeresők közel kétharmadát a millenniumi és a késői Z generáció tagjai (25 és 40 év közöttiek) teszik ki. A felhasználók többsége (30,37%) középszintű szakember, szemben a junior munkatársak 7,38%-ával és a vezetői pozíciókban lévők mindössze 3,47%-ával.
„A középszintű szakemberek a legsebezhetőbb munkavállalók közé tartoznak” – állapítja meg a jelentés, hozzátéve, hogy a közelmúltbeli leépítések sokakat kényszerítettek mellékállások vagy projektalapú munkák vállalására, hogy fenntartsák jövedelmüket.
A digitális munkaerő-migráció és a nyelvtudás ereje
A jelentés kiemeli, hogy a távmunka lehetőségek fellendítették a digitális munkaerő-migrációt, különösen a fejlődő gazdaságokból a gazdagabb nemzetek felé. Az olyan országokból, mint Nigéria, India és a Fülöp-szigetek, szakemberek használják angol nyelvtudásukat arra, hogy angolul beszélő országokban szerezzenek munkát, gyakran lényegesen többet keresve, mint amennyit hazájukban tehetnének.
Például, egy magasan képzett nigériai fogorvos havonta körülbelül 1885 dollárt kereshet (vagy sok esetben kevesebb mint 400 dollárt), miközben egy amerikai székhelyű cég távoli adatbeviteli munkája több mint 4000 dollárt is fizethet.
Ez az eltolódás azonban nem egységes. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada, mint magas humán fejlettségi indexű országok, általában a hazai távoli munkákat részesítik előnyben. Ezzel szemben a közepes humán fejlettségi indexű országok, mint Mexikó és Kolumbia, erős érdeklődést mutatnak a távmunkalehetőségek iránt, de nagyrészt a belső piacokra összpontosítanak. Az erős anyanyelvi dominanciával rendelkező országokban alacsonyabb a digitális migráció aránya.
A jövő munkaerejének kérdései
Még a legjobb állásportálokhoz vagy önéletrajz-készítőkhöz való hozzáférés mellett is sok szakember kénytelen visszavenni ambícióiból. Ez a tendencia alapvető kérdéseket vet fel a munka jövőjével kapcsolatban: Mit jelent a képesség egy globalizált gazdaságban? Védhetnek-e pusztán a szakmai képesítések a rendszerszintű alulfoglalkoztatottság ellen? És ami a legfontosabb, mit jelent ez a változó táj a hosszú távú karrierlehetőségek szempontjából?
Forrás: TechRadar Pro